„ …A dolgok rendben mentek mígnem a diploma megszerzése után New Yorkba költöztem.

Ekkor került életembe először a bipoláris zavar. Fokozatosan kezdődött, és egy ideig senki nem vette észre rajtam, beleértve önmagamat is. A fokozatos változások egyik napról a másikra történtek. Nem értettem mi történik velem, úgy éreztem egy szörnyű betegséggel vagyok megátkozva. Egy időben azt gondoltam, hogy agytumorom vagy agyrákom van. Az ismeretlentől való félelem a lehető legrosszabb érzés, mert utat nyit a különféle kétségeknek és félelmeknek. A családom segítségével voltam képes túllépni a depresszión, amire akkoriban úgy tekintettünk, mint egy egyszeri problémára melynek kiváltó oka New Yorki életem volt.

A második mániás fázis már sokkal intenzívebb, jelentősebb volt. Egész életemet a feje tetejére állította, azokban a hónapokban remekül éreztem magam. Mindent, amit előtte fontosnak tartottam, valami újra cseréltem. Ez a vad roham hat hónapig tartott, mígnem a depresszió fekete fellege újra meg nem jelent. A második depressziós periódus ugyancsak erőteljesebb volt, de volt egy jelentős különbség: már tisztán látszottak viselkedésemben a bipoláris zavar jelei, és elkezdtem pszichiáterhez járni. A kétségeimet és félelmeimet száműztem, mert most legalább tudtam, mivel kell megküzdenem. Ez hatalmas erőt adott a nehéz időszak alatt...”